MENTÁLIS EGÉSZSÉG
VESZTESÉG FELDOLGOZÁS
Ahhoz, hogy eljussunk az „örömmel befáslizom magam” érzésig mindenki keresztülmegy egyfajta feldolgozási folyamaton. Az egészségünk elvesztése, a testünk szépségének, egységének elvesztése ugyanolyan veszteség, mint akár egy szerettünk távozása, amit igenis fel kell dolgozzunk. Ez természetesen sok idővel jár és egyénenként változó, hogy kinek mennyi időre van szüksége.
Ami viszont mindenkinél azonos, az maga a veszteség feldolgozás folyamata: először is a kezdeti sokk, a tagadás („Ez nem lehet igaz!” „Miért pont velem történik ez?”), esetleg a düh, a harag; az elfordulás, az apátia („Most nem foglalkozom ezzel.” Mindenki hagyjon békén!”) majd a tudatosulás következik, az elfogadás végül pedig a feldolgozás.
Engedjék meg maguknak, hogy megéljék mindezt – nem számít mennyi idő – mert legvégül a feldolgozásnak kell következnie. Ha nehéz egyedül, vagy nem megy, bátran kérjenek segítséget akár szakembertől, akár hasonló problémákon átment társaiktól, akár a klubtól, tőlem.
HOGY KEZDJÜK EL?
Nehéz elfogadni a tényt, hogy a javulásunk a szó szoros értelmében a mi kezünkben van, hogy dolgoznunk kell vele nap, mint nap. Hogy „életünk végéig” fásliznunk kell magunkat.
Ehhez mindenképp időre van szükség. A kulcs a motivációban és a sikerélményben van.
Kezdésként tegyenek egy próbát és mindössze egyetlen hónapig bírják ki, hogy betartanak mindent és minden nap befáslizzák magukat és látni fogják, hogy érdemes! Kisebb lesz a végtag körfogata, vagy először csak felpuhul, elmúlik a kellemetlen, feszítő érzés, könnyebbé válik, könnyebben mozog.
S ha már ennyit dolgoztak ezért az eredményért – ami folyamatosan jobb és jobb lesz ha folytatják -, csak nem engedik kárba veszni utána?!
Mindemellett azzal, hogy folyamatosan fásliznak, olyan gyakorlatot szereznek, hogy már nem lesz nyűg vagy nehézség és hosszas elfoglaltság a fáslizás, hanem egyszerű rutinná válik, ami mindössze pár percet vesz igénybe. Végül olyan hétköznapi tevékenységgé alakul, mint mondjuk az, hogy reggel felöltözünk.
Szóval kezdjék el, próbálják meg Önök is, tapasztalni fogják, hogy érdemes!
MIVEL TUDJUK MAGUNKAT MOTIVÁLNI?
Természetes dolog, mindenkivel előfordul, hogy belefárad a mindennapos fáslizásba, a terápia folyamatos betartásának nehézségeibe. Ilyenkor nem könnyű erőt meríteni és kitartani.
Három dolog tud ebben segíteni: az első és a legfontosabb, a sikerélmény. Ha hetek, hónapok alatt nagy nehezen sikerült elérnünk kisebb-nagyobb eredményeket, körfogat csökkenést, súlyvesztést, stb., akkor az adhat egy olyasfajta motivációt, ami a munkánk gyümölcsén alapul. Megdolgoztunk az eredményért, ne hagyjuk elveszni, csak azért, mert most épp egy kicsit nehezebb!
Segíthet a pozitív példa is. Biztosan van olyan betegtársunk, akiről úgy gondoljuk, neki sokkal nagyobb küzdelmei vannak, sokkal nehezebb kitartania a terápia mellett, mégis képes rá. Ha neki sikerül, nekünk is fog!
Végül tehetünk apró engedményeket, adhatunk magunknak kisebb jutalmakat. Például tudjuk, hogy nem tesz jót a forró fürdő, de mivel nagyon szeretnénk a meleg vizet, kivételesen egy kicsivel melegebbet engedünk a kádba. Vagy nagyon viszket a lábunk a fásli alatt, ezért alapos bőrápolás után egy éjszakát fásli nélkül alszunk.
